Restás Ágoston ny. tű. alezredes, az MTA Műszaki Tudományok Osztályának köztestületi tagja. Kutatási területei a katasztrófavédelem, a tűzoltóság erdőkben, vegetációban történő beavatkozási lehetőségeinek, oltás- és döntésmechanizmusainak, valamint a drónok felhasználási lehetőségeinek kutatása. Restás Ágoston 420 publikáció és könyv szerzője. Egyetemi tanári kinevezését 2023 szeptemberében vehette át.
1. Mikor kezdett el tanítani a jogelőd Nemzetvédelmi Egyetemen?
A jogelőd Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Védelmi igazgatási szakán már 2008-ban oktattam, ahol tűzmegelőzést, tűzoltástaktikai ismereteket, műszaki technikai ismereteket tanítottam. Az oktatással való kapcsolatom azonban már jóval korábbi. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola elvégzése után viszonylag hamar, 1991 óta foglalkoztam gyakorlati képzéssel, pilóták oktatásával és kiképzésével. Később, meghívott előadóként tanítottam a felsőoktatásban is, többek között a Miskolci Egyetemen és az Ybl Miklós Főiskolán. A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ jogelődjénél 1998-tól oktattam, elsősorban a tűzoltás taktikájával kapcsolatos elméleti és gyakorlati tárgyakat. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulásakor professor emeritus Bleszity János ny. tű. altábornagy meghívására kerültem a Katasztrófavédelmi Intézethez, ahol jelenleg is dolgozom. Ezúton is köszönöm neki, hogy egy nagyon jó közösséghez csatlakozhattam, ahol elsődlegessé válhatott számomra mind az egyetemi oktatás, mind a tudományos kutatás.
2. Hogyan választotta a kutatási témáját? Miért éppen a légi járművek, légi tűzoltás alkalmazása témával kezdett el foglalkozni? Milyen új megállapításokra jutott?
Pályafutásom meghatározó eleme volt, amikor a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola elvégzése után a Magyar Honvédség kötelékében szolgálhattam és helikopterpilótaként közel 600 órát repülhettem. A repülések során folyamatosan tájékozódni kell, így a fedélzetről nagyon könnyű észrevenni az erdőtüzek gomolygó füstoszlopait, az éjszakai repülések alkalmával pedig a vörös kontúrral kirajzolódó frontvonalakat. Ezekkel én magam is többször találkoztam. Később, a miskolci tűzoltósághoz kerülve azon a járművön teljesítettem szolgálatot, amely az egész megyében a legtöbbször vonult erdőtűzhöz. Tűzoltóként már a kezdetektől fogva kerestem a két hivatás metszetét, amely nem is lehetett volna más, mint az erdőtüzek légi oltása. Az viszont rövid időn belül kiderült, hogy tűzoltás helyett csupán a légi felderítés válhat valósággá. Az is csak úgy, ha a pilótával repülő repülőgépet egy modell repülőgéppel helyettesítjük, a fedélzeten lévő szakembert pedig egy kamerával, amelynek a képét a földön lévő irányító kijelzőjére vetítjük. Így született meg az első „tűzoltó drón”, amely légi felderítéssel segítheti a parancsnokok döntéseit.
3. A pilóta nélküli légi járművek alkalmazását Magyarországon kevesen kutatják, milyen irányban haladnak a mostani kutatásai?
Azt gondolom, hogy a pilóta nélküli légijárművekkel kapcsolatos kutatásaim viszonylag szerteágazóak, így akár csoportba is foglalhatom őket. Korábban kifejezetten az erdőtüzek felderítésére koncentráltam, majd a különböző katasztrófavédelmi alkalmazások kerültek sorra. Ezekhez a feladatokhoz úgynevezett adatgyűjtő drónok használhatók. Jelenleg az a kérdés foglalkoztat, hogy a tűz frontvonala előtti, még nem égő, de szabad szemmel homogén vegetációban drónos távérzékeléssel kimutatható-e olyan anomália, amely később jelentősen befolyásolhatja az égés intenzitását. Azt gondolom, hogy igen, aminek az ismeretében a tűzoltásvezető optimalizálhatja az erőforrásait, így gyorsabbá, hatékonyabbá teheti majd a tűzoltást. Szintén nagyon érdekes számomra annak vizsgálata, hogy a drónokat hogyan használhatjuk kommunikációra, amely a drónalkalmazások egy újabb tipikus csoportja lehet. Ennek létjogosultságát elsősorban a rendészet területén látom körvonalazódni, amelyhez a Rendészettudományi Kar kiváló kutatási környezetet jelent. Ez egy speciális ember – gép (drón) – ember interakció, amelyet valójában még nem vizsgáltak. Ez a kérdés a Covid-19 járvány idején merült fel bennem, amikor is a drónok pandémia során történő alkalmazási lehetőségeit kutattam, és a kommunikációt mint a hat tipikus alkalmazás egyikét azonosítottam. Ez utóbbiról egy Q1 minősítésű cikket is írtam. A jelenleg legérdekesebbnek tartott kutatásom pedig az úgynevezett logisztikai feladatot ellátó drónok csoportjára fókuszál. Egy olyan drónflotta megalkotását tervezem, amely már nemcsak adatgyűjtésre képes, hanem a tüzet is el tudja oltani. Az elméleti számítások már elkészültek.
4. Magyar nyelven már kevésbé publikál, az elmúlt időszakban kizárólag angolul jelentek meg a tanulmányai. Mi ennek az oka?
Kifejezetten törekedtem arra, hogy az eredményeimet magyar nyelven is publikáljam, vagy azon is elérhetők legyenek, viszont egy idő után azt tapasztaltam, hogy ezek legfeljebb mérsékelt érdeklődést, támogatást váltanak ki a szakmai környezetemben. Ennek oka talán az, hogy a kutatási területem meglehetősen speciális, így érthetően kisebb a hazai szakmai és tudományos érdeklődés iránta. Ezért, stratégiát váltva, az eredményeimet ma már inkább nemzetközi szinten próbálom megmérettetni, amelynek az angol nyelvű publikálás az egyik legegyszerűbb módja. Ezen túlmenően, igyekszem nemzetközi kutatókkal is együttműködni, ahol az eredmények közzététele szintén az angol nyelvet preferálja. Azt gondolom, hogy a stratégia helyességét a publikációim minősége, az arra kapott hivatkozások száma, valamint a rendszeres külföldi meghívások ma már teljességgel visszaigazolják.
5. A nemzetközi kapcsolatépítése, a nemzetköziesítése mikor vette kezdetét a tudományos kutatói létében?
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon az Ipari Baleset-elhárítási Osztályon dolgoztam, ahol a 2000-es évek legelején az úgynevezett Seveso irányelvek hazai implementációjának előkészítésében is részt vettem. Rendszeres külföldi utazásaim ekkor kezdődtek. Később a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Országos Szövetségében a nemzetközi bizottság vezetőjének választottak, ennek keretében szintén nagyon sok konferenciára, tanácskozásra jutottam el. A tűzoltóparancsnoki pályafutásom során – a szervezeti gyakorlattól teljesen szokatlan módon – két kutatás-fejlesztési pályázatot is nyertem, amelynek kötelező eleme volt a nemzetközi megjelenés, az eredmények angol nyelvű közzététele, a független megmérettetés. A nemzetközi közösségben való ténykedés így számomra teljesen természetessé vált. Ha kellett, egy idő után már saját költségen is utaztam, aminek a feleségem persze nem mindig örült. Az egyetemhez csatlakozva pedig egy teljesen otthonos közeg fogadott, mivel a különböző forrásoknak köszönhetően itt nemcsak lehetősége van az oktatóknak konferenciákra, tanulmányutakra utazni, hanem a megfelelő és naprakész információkért cserébe ez ma már elengedhetetlen követelmény is lett. A nemzetközi kapcsolatok építése rengeteg időt és energiát igényel, a kezdetekben mégis csak viszonylag kevés eredményt hoz, de ennek ellenére meggyőződéssel mondhatom, hogy kellő kitartás esetén megtérül az ebbe fektetett energia. Ehhez türelem, folyamatos külföldi kapcsolattartás és persze megfelelő kulturális nyitottság is szükséges. Egy idő után ezek a kapcsolatok „öngerjesztővé” válnak, és rendszeresen jönnek majd a meghívások. Az elmúlt évben így jutottam el a Királyi Műszaki Egyetemre Svédországba és a Nankingi Tudományos és Műszaki Egyetemre Kínába. Korábban a European Security and Defence College és egy NATO Science for Peace and Security Programme képzéseire hívtak oktatóként. Összességében a világ számos helyén jártam már, így Európa szinte valamennyi országában, ezen kívül többször voltam az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kínában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Oroszországban, de jártam már Kenyában, Kubában és Brazíliában is.
6. 420 tétel szerepel az MTMT-jében, ez egészen nagy szám. Mennyi idő alatt sikerült elérnie ezt a szép eredményt?
Az első publikációm még 2001-ben jelent meg, amely a kényszerhelyzetben lévő parancsnokok döntési sajátosságait vizsgálta. Erre a publikációmra a mai napig olyannyira büszke vagyok, hogy megszakítás nélkül szerepel az MTMT válogatott listámban. Egyébként, ebből a témából írtam meg második doktori értekezésemet, amelyet 2013-ban védtem meg a Budapesti Corvinus Egyetemen. A publikációs kényszer a kutatók között közismert, aminek – főleg a kezdeti időkben – én is igyekeztem eleget tenni, sőt, élen is járni benne. Egy időben valóban sok írásom született; ahová csak lehetett, eljártam konferenciákra, esetenként több előadással is pályáztam, de a Katasztrófavédelmi Intézet rendszeres konferenciái is természetes közeget nyújtottak a publikáláshoz. Persze, ehhez az is kellett, hogy mindig legyenek időszerű ötleteim, témáim, új kutatási eredményeim. Mivel folyamatosan széles körben kutattam, így témám mindig volt, inkább a részletes feldolgozásra, kutatásra fordítható idővel álltam, sőt, állok ma is hadilábon. És még egy megjegyzés a publikációk magas számával kapcsolatban. Az írásaimra ma már sokszor másképp tekintek, mint korábban, a mennyiségi mutatók helyett igyekszem a minőség irányába mozdulni. Másokat is erre buzdítok.
7. Melyik művére a legbüszkébb?
Csupán egyet kiválasztani nagyon nehéz, hiszen számos publikációnak megvan a maga különlegessége, ami miatt büszke vagyok rá. Nyilván ilyen a korábban már említett, a mai napig érvényes mondanivalót tartalmazó legelső munkám, a legtöbb minőségi hivatkozással rendelkező publikációm, vagy az olyan anyagok, amelyeket neves nemzetközi kutatócsoportokkal közösen sikerült megalkotni. Mégis, ha csak egyet választhatok, akkor a Marylandi Egyetem és a NASA távérzékeléssel foglalkozó kutatócsoportjával közösen készített, a műholdas tűzérzékelés hatékonyságát elemző cikket említeném, amely egy 2005-ben végzett kísérlet eredményeit foglalja össze. Ebben a Terra műhold ASTER moduljának az ún. érzékenységi küszöbvizsgálatát végeztük el, ahol a földi tesztek gyakorlati megvalósításáért voltam a felelős. A cikk egy D1 kategóriás újságban jelent meg, a nemzetközi hivatkozásainak a száma ma már meghaladja a kétszázat.
8. Tanszékvezetőként milyen eredményeket sikerült eddig megvalósítani?
A Katasztrófavédelmi Intézeten belül a Tűzvédelmi és Mentésirányítási Tanszéket vezetem. A tanszék megalakulását követően feladatunk volt a jogelőd intézmények képzésének átvétele, majd az új Katasztrófavédelmi alapképzés Tűzvédelmi és mentésirányítási szakirányának előkészítése és indítása. A legutóbbi időben a Tűzvédelmi mérnökképzés alapítása és indítása jelentette a legnagyobb kihívást. A képzés személyi feltételeinek biztosítása érdekében a tanszék létszámát sikerült jelentősen növelni, majd a „donor tanszék” szerepét ellátva két másik tanszék létrejöttének személyi állományát biztosítottuk. A tanszék oktatói magasan képzettek, ma már minőségi publikációkon dolgoznak, mind az oktatás, mind a kutatás területén kellően motiváltak, az Erasmus program keretében pedig rendszeresen járnak külföldre. Még ha nem is mondom nekik minden nap, de érezniük kell, hogy nagyon büszke vagyok a munkájukra, teljesítményükre. Az én sikereimben nyilvánvaló, hogy az ő támogatásuk, munkájuk is benne van!
9. Milyen tervei vannak még ezen a területen?
10. A Kreatív Tanulási Program bevezetése és továbbfejlesztése nyilvánvalóan számunkra is kihívást jelent. A hallgatóink többsége a felmenő rendszerűvel szemben levelező képzésre jár, a való életből érkeznek, sokszor nagyon magabiztosak, és mint beosztott tűzoltó, rengeteg tapasztalattal is rendelkeznek. A tanszék ezeket a tűzoltókat készíti fel parancsnoki feladatok ellátására képes vezetőkké. A mi hivatásunk egyik jellegzetessége, hogy a parancsnoknak a tűzeset, műszaki mentés helyszínén azonnal döntést kell hozni, így az időben elhúzódó klasszikus döntési folyamatok nem csak, hogy nem működnek, de véghez vinni sincs idő. A klasszikus eljárásokat alkalmazva a döntéshozó bizony saját magát, valamint a beosztottjait és a mentendő személyeket is veszélyeztetheti. Emiatt a vezető csak arra a tudására számíthat, ami a fejében sémaként már rendelkezésére áll és azonnal használható. Ennek tudatosítása és kreatív módon való fejlesztése, majd a tudásuk számonkérése a jövőben is ad még kihívásokat számunkra.Mit tanácsolna az RTK oktatóinak, mi a legfontosabb, amit meg kell tenniük ahhoz, hogy egyetemi tanárrá válhassanak?
Nyilván mindenkinek megvan a maga útja ehhez, én csak a sajátomról tudok beszélni. Ahhoz, hogy ezt a címet meg lehessen pályázni, előzetesen nagyon sok feltételt kell teljesíteni. A feltételek teljesítéséhez pedig több évre és tudatos felkészülésre van szükség. A pályázatom véleményezését a Műszaki tudományok tudományterületen kértem, ahol jól mérhető számok mutatják, hogy hol tart a leendő pályázó. Azt nem tudom, hogy mások hogyan élték meg ezt az utat, de én sokszor úgy éreztem, mintha egy magas hegycsúcsot serpák és pótlólagos oxigén nélkül kellett volna megmászni. Noha lehetnek talán könnyebb utak is, mint nekem volt, de könnyű senkinek sem lesz, az biztos, sőt az is garantált, hogy mindenkinek nehezebb lesz, mint először gondolta. Mind az oktatási teljesítménynek, mind a kutatási aktivitásnak, eredményességnek jól láthatónak és viszonylag arányosnak kell lennie, továbbá mindenképpen el kell érni, hogy mérhető nemzetközi ismertségünk legyen. Az oktatási teljesítmény az évek során nyilván össze fog állni, viszont figyelni kell arra, hogy legyenek idegen nyelven tartott óráink is. A valós kutatási aktivitás minden arra érdemesnél belülről fakad és ösztönszerűen jön, így azzal sem lehet gond. A legnehezebb talán a nemzetközi ismertség, elismertség megszerzése, amely rendszeres külföldi kapcsolattartást, konferenciák látogatását és közös kutatásokat jelent. A kutatási eredmények közzététele például kifejezett odafigyelést igényel, hiszen a nem megfelelő helyen való publikálással veszni hagyjuk az eredményeinket, nem fog hivatkozásokat generálni, és hiába lennének mértékadók, akkor is láthatatlanok maradnak.
11. Milyen elvárásai vannak a hallgatókkal szemben?
Ahogyan említettem, a hallgatóink többsége levelező képzésre jár, a valós életből érkezik, és nagyon sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A tűzoltók szinte kivétel nélkül becsülendő alázattal tekintenek a hivatásukra, így sokszor könnyű dolgunk van, hiszen kellően motiváltak mind a már meglévő gyakorlati tudásuk rendszerezésére, elméleti hátterének megismerésére, mind az új ismeretek befogadására. A hallgatóimtól a hivatásuk iránti alázatot, az új ismeretek befogadására való nyitottságot, a tanórákon való aktív részvételt, a számonkérésnél pedig precíz, kifogástalan felkészültséget várok el. Az előadások során a motiváltságukat igyekszem folyamatosan erősíteni, hiszen náluk valóban igaz, hogy a tudásukon élet és halál múlhat. Az is meggyőződésem, hogy mi nem csak oktatók vagyunk, de a hallgatók egyetem utáni, iskolarendszeren kívüli tanulmányaik folytatásához olyan katalizátor szerepet is betöltünk, amely jó esetben élethosszig kitart. Ez utóbbit is elvárom a hallgatóimtól, igaz, a katalizátor szerepre való alkalmasság inkább önmagunkkal szembeni elvárás.
12. Hogyan tud feltöltődni a hosszú munkanapok után? Mi az, amit feltölti energiával?
Nekem a család áll a regenerálódás középpontjában. A feleségem, aki egyébként az Országos Rendőr-főkapitányságon dolgozik, hármas ikreknek adott életet, így az időnk jelentős részét korábban teljesen kitöltötte a velük való foglalkozás és gondoskodás. Szórakozásra nemigen volt lehetőségünk, de a nehézségek ellenére szenzációs volt az az időszak! Ma már egy kicsit talán könnyebb a helyzet, hiszen az ikrek már nagykorúvá váltak, és most kezdik szárnyaikat bontogatni. Rengeteg energiát ad az, ha közösen kirándulhatunk, ők szerveznek valamit, vagy csak egy vasárnapi ebédnél újra mindenki az asztalnál ül. Ha a feleségemmel kettesben vagyunk, nagyon szeretünk autóval kirándulni, vagy a nógrádi dombok között gyalogosan barangolni. Alsógödön lakunk, így a Duna közelsége sokat segít, hogy természetközeli, vízparti programokat is szervezzünk, amihez olykor a gyerekeink, barátaink is csatlakoznak.
13. Az elért eredményei közül mire a legbüszkébb?
Hadd említsek kettőt. Amikor parancsnok voltam, a tűzoltóságok között a világon elsőként voltunk képesek drónokat készenlétbe helyezni erdőtüzek felderítésére. Ez még 2006. augusztus 14-én történt, amely másoknak csak egy elfeledett történet, azonban a drónok alkalmazásának fejlődési ütemét látva ma már igazolható, hogy egy korát jelentősen meghaladó, egyértelműen előremutató fejlesztés volt. Az akkor kidolgozott taktikai alkalmazás elvei a mai napig érvényesek. Egyre inkább úgy látom, hogy ez volt szakmai pályafutásom csúcsa. A másik maradandó eredményem, hogy egy Horizon 2020 projekt keretében a légi tűzoltás egy olyan módszerét fejlesztettem ki, amely jelentősen hatékonyabb a jelenlegi gyakorlatnál. Alapvetően két újdonságról van szó. Az egyik, hogy az új módszerrel a repülőgépből kibocsátott oltóanyag felszíni szórásképe az eddigi szabálytalan forma helyett egy szükség szerint változtatható szélességű szabályos téglalappá formálható. A másik eredmény, hogy oltóanyagként az általánosan használt víz helyett olyan habot alkalmazunk, amellyel nemcsak hőelvonást, hanem szigetelőhatást is biztosítani tudunk. Magyarországon eddig összesen 25 projekt nyert el hasonló támogatást, amelyek közül a fenti, I4F névre keresztelt ötlet volt az egyik. Remélem, hogy hallunk még róla.
14. A korábban megfogalmazott kutatási célok, szakmai tervek mellet van esetleg olyan, amelyet még nem említett?
Kacérkodom az MTA doktora cím megszerzésével.
Szöveg: Nagy-Tóth Nikolett Ágnes
Fotó: Szilágyi Dénes
Forrás: NKE Rendészettudományi Kar