2023. február 6-án hajnalban a Richter-skála szerint 7,8 erősségű földrengés rázta meg Törökország középső részét, nagyjából fél magyarországnyi területen. A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) hivatalos kutató-mentő csapata, a HUNOR Mentőszervezet 21 órával a katasztrófa bekövetkezése után megérkezett a helyszínre, Antakyába, legendássá vált mentésükkel a New York Times is foglalkozott. A földrengés áldozatainak segítséget nyújtó „elitalakulat” képviselőit látta vendégül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatósága (NFI) a Magyarul a világról című eseménysorozat részeként március 6-án. A beszélgetést Mernyei Ákos, az NFI főigazgatója és Kovács Gergely, a NFI munkatársa moderálta.
A 2012-ben létrejött, mára közel 160 főt számláló HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet a hazai katasztrófavédelem elit egysége, hazánk kormányzati mentőcsapata, amely bonyolult műveleti feladatok ellátására képes. A mentőszervezet az ENSZ INSARAG irányelveknek megfelelően „nehéz kutató-mentő” minősítésű, bárhol a világon bevethető. Tagjai speciális mentési képességekkel rendelkeznek, számos esetben küzdöttek az áradó vízzel vagy a rendkívüli időjárás okozta veszélyekkel. A mentőszervezet tagjai arra esküdtek fel, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezésben bárhol a világon legjobb tudásuk szerint – akár az életük, egészségük kockáztatásával – részt vegyenek, küldetésük során az emberi életet és méltóságot mindenkor tiszteletben tartva, a bajba jutottak szolgálatára legyenek. A HUNOR Mentőszervezet parancsnoka Jackovics Péter tűzoltó ezredes, címzetes egyetemi docens, a BM OKF Veszélyhelyzet-kezelési Főosztály vezetője, az NKE Rendészettudományi Kar Katasztrófavédelmi Intézetének óraadója.
A több mit ötvenezer halálos áldozatot követelő földrengés kapcsán Jackovics Péter ezredes elmondta: a HUNOR Mentőszervezetben tizenkét éve folyamatosan arra készülnek, hogy éles bevetésen tudjanak bizonyítani külföldre hat órán belüli, belföldi esemény esetén három órán belüli indulással. A budapesti XVII. kerületben van a bázisuk, ott gyülekeztek, ott történt az orvosi vizsgálat, szűrés, eligazítás. Nyolcvannyolc embert kellett riasztani ahhoz, hogy negyvennégy katasztrófavédelmi szakember el tudjon indulni. Ötvenöt hivatásos fővel (az említett negyvennégy tűzoltóval, a Magyar Honvédség öt katonaorvosával, és az Országos Mentőszolgálat hat munkatársával), továbbá tizenhat terrorelhárításban dolgozó TEK-es szakértővel és két személykereső mentőkutyával (Dexterrel és Karmával), összesen hetvenhárman alkották a magyar csapatot. „A mögöttünk álló többéves felkészítő munkának köszönhetően, a helyszínen mindenki pontosan tudta, mit kell tennie, annak ellenére, hogy ehhez fogható – a kár mértéke és kiterjedtsége alapján – helyzetben még nem voltunk” – emelte ki a HUNOR parancsnoka.
A török hatóságok a HUNOR tagjaitól egy élsportolók és diplomaták által lakott luxus lakópark két épületének mentését kérték. A vasbeton épületegyüttesből a HUNOR munkatársainak sikerült 17 áldozatot, köztük három gyermeket élve kihozni. „A legkritikusabb helyszínre küldtek bennünket, ahová mi a legrosszabb forgatókönyvre készülve érkeztünk” – hangsúlyozta Jackovics Péter, majd hozzátette: egy földrengés esetén kizárólag vasbeton szerkezetű épületeknél képződhetnek olyan üregek, ahol van esély a túlélésre, tégla, illetve terméskőből épült házaknál nincs. Ugyanakkor csak olyan kutató-mentő csapatok alkalmasak a mentésre, akik erre vannak kiképezve. „Nekem parancsnokként az volt a legnagyobb siker, hogy a kollégáim, bajtársaim nem maradtak a romok alatt, nem sérültek meg sem testileg, sem mentálisan, és épen, egészségesen visszaadtam őket a családjaiknak” – fogalmazott Jackovics Péter tűzoltó ezredes.
„Hősként kezelnek bennünket, pedig csak annyi történt, hogy a hat műveleti nap alatt mindent megtettünk, ami szakmailag és emberileg lehetséges volt, ez a küldetésünk. Önként vállaljuk ezt a munkát, önként vesszük magunkra a HUNOR feliratú kabátot” – engedett bepillantást a részletekbe Barta-Vámos László tűzoltó alezredes, a HUNOR Mentőszervezet tagja, a BM OKF Tűzvédelmi Főosztályának vezetője.
„A HUNOR elődleges feladata az élő személyek mentése volt. A helyi erők sokat segítettek a túlélők megtalálásában, a csapatnak azonban triázsolni kellett, azaz osztályozni az áldozatokat az alapján, kinek van nagyobb esélye a túlélésre” – mutatott rá Szél Norbert tűzoltó főhadnagy, a HUNOR Mentőszervezet tagja, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság rajparancsnoka.
„A munkánk kockázatokkal jár, szerencsére a magyar oldalon nem történt komolyabb sérülés. Ha mi sérülünk, megáll a mentés, ezért is törekszünk a legnagyobb biztonságra” – mondta Leczki Sarolta tűzoltó főtörzszászlós, (a küldetésben részt vevő ötvenöt hivatásos fő egyetlen női résztvevője), a HUNOR Mentőszervezet tagja, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kutyás Szolgálatának vezetője, a beszélgetésen jelen levő Karma nevű személykereső mentőkutya gazdája.
A HUNOR jelenlevő tagjai hangsúlyozták, a legjobb tudásuk szerint teljesítettek, de nem tekintik magukat hősnek. A küldetésekben való részvétel számunkra nem munka, hanem hivatás.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes
Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem